Ha eléred útközben New Orleans-t,
A kelő nap házát keresd,
Ha kóbor lélek hajszol,mint engem,
S a fejed nincs hová letedd.
Anyám bár semmit nem kértem én,
Varrt nekem egy új blue jeans-t,
Apám, mint mindig, csavargott valahol,
Mikor elhagytam New Orleans-t.
Egy csavargó tudja nem kell semmi más,
Egy bőrönd, egy tehervonat,
Hogy vándorolva, várostól városig,
Szabadnak érezd magad.
A lábad félig a lépcsőn,
Ott elől a mozdony fütyül,
Ne nézz soha vissza, sehol nem gondol rád,
Egy család, egy asztal körül.
Hallgasd meg ITT az előadást.